A fulladás megelőzésének világnapja: WHO tippek a balesetek elkerülésére

A július 25-i fulladásmegelőzési világnap alkalmából a WHO közzétett néhány adatot a fulladásos balesetekről az elmúlt években. A hivatalos adatok szerint évente 236 000 ember hal meg vízbe fulladás következtében, ami összesen mintegy 2,5 millió halálesetet jelent az elmúlt évtizedben. A balesetek főként a nyílt tengerben, folyókban történnek, de nem szabad alábecsülni a csupán néhány centiméter magas medencékben történteket sem. A leggyakoribb áldozatok az egy és négy év közötti gyermekek, őket követik az öt és kilenc év közöttiek.

A WHO adatai szerint a fulladás 75 százalékban befolyásolja a folyami áradások során bekövetkező halálesetek számát, amelyek az éghajlatváltozás miatt is egyre gyakoribbá válnak. Az ENSZ hozzáteszi, hogy a fulladás a gyermekek, fiatalok és fiatal felnőttek körében általában 24 éves korig a vezető halálozási okok között szerepel. Nagy számban szólva a fulladás a harmadik vezető halálozási ok a nem szándékos sérülések miatt világszerte. A halálesetek kilencven százaléka a legszegényebb országokban következik be.

A fent említett fulladásmegelőzési világnap alkalmából a WHO kiadott egy listát a balesetek kockázatának minimalizálására szolgáló hat megelőzési intézkedésről. Az első, alapvető tipp, hogy a gyerekeket már egészen kicsi koruktól kezdve írassuk be úszásoktatásra, és általában először a medencében tanítsuk meg őket jól úszni. A gyermekek számára nagyon fontos a jó úszás képessége, sokkal fontosabb, mint az úszógumikkal és mentőmellényekkel való felszerelés, mivel ezek semmiképpen sem életmentő intézkedések.

Akár tó, folyó, strand vagy fürdőkád mellett vannak a gyerekek, mindig szükségük van felnőtt felügyeletre, hogy azonnal reagálni tudjanak a segélykiáltásokra. Ennek elég nyilvánvaló szabálynak kellene lennie, de nyilvánvalóan nem mindenki számára.

A WHO emellett igyekszik elősegíteni a lakosság részvételét az elsősegélynyújtási, tengeri mentési és helyszíni újraélesztési tanfolyamokon. Bizonyított ugyanis, hogy a fulladás utáni túlélés javul, ha az újraélesztést már a vízből való kiemeléskor elvégzik.

A WHO egyik további iránymutatása, hogy mindig viseljünk mentőmellényt, akár motorcsónakon, vitorláson, kenuban vagy csónakban vagyunk. Még ha tudsz is úszni, az alacsony hőmérséklet bizonyos helyeken megakadályozhatja, hogy az izmaid működjenek, és ezért megfulladhatsz. Ráadásul az úszás minden ruhában, vagy súlyos sokkos állapotban nagyon nehéz. Ez az eszköz, a karfákkal ellentétben, igazi életmentő.

Nyilvánvaló, hogy itt nem az úszásról van szó, hanem elsősorban a hajókirándulásokról. Nagyon fontos, hogy a különböző kikötőmesterek irodái által naponta kiadott időjárás-jelentést tanulmányozza, hogy mindig tájékozott legyen a térségben tapasztalható zavarokról. Ezenkívül - szintén a hajókirándulások esetében - mindig ellenőrizni kell, hogy minden biztonsági eszköz jelen van-e és tökéletes állapotban van-e.

Az ENSZ által a fulladás megelőzése érdekében meghatározott intézkedések szintén a vízbe fulladás elleni védőkorlátok telepítésétől kezdve a biztonságos, víztől távol eső helyek - például óvodák - biztosításáig terjednek az óvodáskorú gyermekek számára. De az úszásoktatás, a mentés és újraélesztés oktatása, a biztonságos hajózási szabályok meghatározása és betartatása, az árvízkockázat kezelésének javítása is. Röviden, nagyon hasonló ahhoz, amit a WHO már elmondott.